„Olyan, mintha itt, Nigériában – úgy, mint Bangladesben – a Pokol és a Mennyország egyszerre lenne jelen. E körülmények között állandó a mély hit megtapasztalása, ami örömöt ad a borzasztó nyomorúságban. Nagy nehézségek közepette operálunk. Gyengék az eszközök, és van, hogy műtét közben hosszú időre kialszik a villany.
A jobb oldali kisgyereknek egy óriás kisagy agytörzsi tumora van. Július óta tudják a diagnózist, de nem volt pénzük az operációra.
Igyekszünk mindent megtenni érte, de sajnos lehet, hogy már elkéstünk.
Egy másik kislány jóindulatú gerinctumorral járt így: négy éve derült ki, már rég járásképtelen, és nekik sincs pénzük.
Nigériában ugyanis nincs ingyenes, államilag finanszírozott egészségügy. Mind a vizsgálatokért, mind pedig a beavatkozásokért a betegeknek kell fizetni – kivéve néhány katolikus egyház által fenntartott intézményben, mint itt. Amikor ezt a kicsit végre levittem a műtőbe, szembesültem vele, hogy valaki szét-, aztán elpakolta a műszereimet, köztük a koponyafúrót is.
Ha holnap még felébred, folytatom.
Addig mondogatom magamban, hogy Jézus nevét ismételgetve ki tudom mondani: félek. Szembenézek a félelmemmel. De nem a magam bajával foglalkozom. Távolság jön létre köztem és a félelem között, amely így elveszíti fölöttem a hatalmát. Elismerem, hogy Őt megszólítva rá tudok nézni a félelmemre, és el tudom viselni azt.
Ha már nem a bajomon gyötrődöm, akkor a szorongással együtt is szabaddá válik a lelkem.
Ilyenkor kilépek szűk látókörömből, gondjaimból, aggodalmaimból, megszokott világomból. Nem magammal foglalkozom. Mert amíg túlbecsülöm magamat, kezemben akarom tartani a gyeplőt, több akarok lenni másoknál, addig nehezebb lesz Őt tiszta szívvel megszólítanom. Akkor fordulok igazán felé, ha elengedem annak a kényszerét, hogy én oldjam meg problémáimat.
Hagyom, hogy az élet átjárjon, gyógyítson, kibontakozzon, sikerüljön bennem.
Az imában a feladatom nem abban áll, hogy a békét én teremtsem meg a lelkemnek, hanem abban, hogy hagyjam, s ne akadályozzam a Teremtő, az Éltető működését bennem és rajtam keresztül.”
Alapítványunk alapító tagja, Dr. Csókay András idegsebész október végén utazott a nigériai Onitshába, hogy az ottani St. Borromeo Kórházban életmentő műtéteket végezzen rászoruló embereken, akiknek máskülönben nem lenne esélyük a gyógyulásra. Munkájához – illetve külföldi és hazai tevékenységünkhöz egyaránt – szeretettel fogadjuk a közvetlenül hozzánk beérkező adományokat az alábbi elérhetőségeken.
PayPal adományozás egy kattintással:
Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány
1118 Budapest, Számadó u. 6.
Adószám (SZJA 1%): 18108220-1-43
Bankszámlaszám: 10918001-00000107-05280007 (UniCredit Bank)
Köszönjük!
Kapcsolódó bejegyzések:
- Csókay doktor újabb nigériai misszióra indul
- Az Ön adományára MOST van szükségünk, hogy életeket menthessünk!
- Magyar orvosok világraszóló missziója – interjú Pataki doktorral a Figyelőben
- Interjú Csókay Andrással a nigériai orvosmisszióról
- Gyakran ismételt kérdések a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány munkájáról
2 thoughts on “„Ha holnap még felébred, folytatom” – Csókay doktor üzenete Nigériából”
Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.