Néhány tízezer forintból több élet is megmenthető (interjú dr. Pataki Gergellyel a Magyar Nemzetben)

A bangladesi sziámi ikrek szétválasztásán dolgozó magyar orvoscsapat új módszere világraszóló példa lehet.

Sikeres beavatkozáson vannak túl a bangladesi sziámi ikrek, akiknek a szétválasztását magyar orvosok vállalták el, ám még két súlyponti operáció vár a lányokra. Pataki Gergely doktor, a gyerekeket kezelő orvoscsoport koordinátora, a bangladesi magyar alapítású plasztikai sebészeti missziók vezetője számol be a szenzációs műtétről.

– Önök vállalkoztak egyedül a világon a kockázatos műtétsorozatra. Hogyan találkoztak a felkéréssel?

– Amikor tavaly decemberi plasztikai sebészeti misszió során a bangladesi kollégák és személyesen az ország miniszterelnök asszonya, Sheikh Hasina megkérték szervezetünket, hogy segítsünk a fejlődési rendellenességgel, összenőve született dakkai sziámi ikerlányoknak, úgy éreztük, hogy latba kell vetnünk minden tudásunkat, és Alapítványunk nevéhez méltóan cselekednünk kell. Sok bonyolult plasztikai-helyreállító esetet megoldottunk már ebben a szegény országban.  Rabia és Rukia szülei nem vállalták volna, hogy elszállítsák a gyerekeket az országból, és külföldön végezzék el a beavatkozást. Ők ragaszkodtak ahhoz, hogy otthon kezeljék a gyerekeket. Részben talán ezért is alakult úgy, hogy más külföldi orvoscsapat nem vállalta a műtétet. A korábbi sikertelen esetek miatt általában rendkívül óvatosak kollégáink.

Alapítványuk általában hogyan, mióta és kiknek segít?

– 2002-ben hoztuk létre a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt Dr. Csókay András idegsebész barátommal. Közhasznú alapítványunk egy kicsi, gyorsan reagáló, karitatív plasztikai sebészekből és idegsebészekből álló orvoscsoport munkáját segíti. A magyar közkórházakban történő ellátás javítására, illetve a világ legszegényebb országaiban szervezett ingyen műtétekre is kiterjedő tevékenységünk részeként 2010. óta eddig összesen 6 nagyobb (kéthetes) plasztikai sebészeti misszió valósult meg Bangladesben a vezetésemmel. Ez szám szerint több mint 500 műtétet jelent. Nigériában 2016-ban alapítottunk missziót szintén hasonló tervekkel.

– Csak külföldön vagy itthon is tevékenyek?

– Mindkét helyen dolgozunk. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a hazai és a külföldi segítségnyújtás nem kizárja, hanem erősíti egymást. A karitatív orvoslásban nagyon fontos a tudástranszfer, ami nemcsak a konkrét orvosi tudást jelenti, hanem a szervezést, a problémaérzékenységet, a szükségletek gyors és helyes felmérését, a hatékonyságot, valamint a pénz legoptimálisabb felhasználását is. Ebbe beletartozik, hogy ott is segítünk, ahol néhány tízezer forintból több életet is meg lehet menteni. A gyors segítséget igyekszünk „helybe vinni”, így az ott lakók életminőségén javítva elérhetjük, hogy a saját hazájukban maradva is hasznos, tevékeny tagjai legyenek a társadalomnak.

Amellett tehát, hogy a magyarországi állami egészségügyi intézményeknek is segítünk pl. műszerek, gyógyászati eszközök és kötszerek beszerzésében, elektromos működtetésű kórházi ágyak és bútorok tartós használatba adásában, valamint egészségnevelő és felvilágosító előadásokat szervezünk itthon, a világ legszegényebb országaiban is igyekszünk lehetőséget teremteni a gyógyulásra azoknak, akiknek erre esélyük sem lenne.

Banglades mellett Nigériában is jártunk plasztikai és idegsebészeti műtéteket végezni, továbbá az ottani kollégákat megtanítani azokra a technikákra, amelyekkel már ők is folytathatják a gyógyító munkát, később több száz vagy ezer honfitársuknak segítve.

– Mi motiválja Önöket?

– Alapvetően személyes elhivatottságból csináljuk ezt. Az orvosi pálya arról szól, hogy az élethosszig tartó tanulás révén folyamatosan gyarapodó tudásunkkal segítsünk másoknak. Ezt vállaltuk, ez a kötelességünk, és ezért szeretjük a hivatásunkat.

A gyógyult betegek mosolya a legjobb visszajelzés. Volt példa arra, hogy egy 28 éves várandós kismama agyából ötórás beavatkozással távolítottunk el egy extrém méretű, kétökölnyi daganatot, a másnap reggeli viziten pedig már énekelve üdvözölt minket. A műtét nélkül sem neki, sem a magzatnak nem lett volna esélye a túlélésre. Olyan is előfordult, hogy Ázsiában is ritkaságnak számító sebészi bravúrt kellett végrehajtanunk Bangladesben: hasi bőrizomlebenyt ültettünk át égési mellrekonstrukciós céllal, egy kamasz fiúnak pedig a hátából nyert szabad lebeny segítségével korrigáltuk az áramütésben elhalt sarkát, hogy lábra tudjon állni. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy minket kértek fel ennek a különleges esetnek a megoldására, melybe Csókay doktor javaslatára bevontuk a kollégánkat, a világszerte elismert specialistát, idegsebészt dr. Hudák Istvánt.

– Hogyan történt és miért volt kockázatos a beavatkozás?

– Az MRI-felvételeken látszott, hogy a kétéves Rabia és Rukia agya és koponyája orvosi szempontból különösen nagy kihívást jelentő módon nőtt össze. András barátomnak az eredeti ötlete támadt, hogy az agydaganatok viselkedését „utánozva” ereken belüli megközelítéssel, úgynevezett „endovaszkuláris” technikával talán meg lehetne oldani a problémát. Istvánnak éppen ez a szakterülete, a világon mindenfelé hívják operálni hasonló módszert igénylő eseteket. Az ikrek szétválasztása rendkívül komplex feladat, ami testre szabott műtétsorozatot igényel. Ennek az első – és legnagyobb kockázatot jelentő – lépését sikerült kivitelezni február 28-án egy ötórás műtéttel, amikor is Csókay és Hudák doktor szétválasztotta a kislányok agyi szállítóér-hálózatát. Egy egyedülálló műtéti megoldással sikerült első körben szétválasztani az ikerpárt, amit eddig még nem alkalmaztak a világon sehol.

Koponyájuknál ilyen módon összenőtt ikrek szétválasztási kísérlete még a legfejlettebb ellátást biztosító klinikákon is 80%-os halálozási aránnyal jár. Ez okozta eddig a magas halálozást az utóbbi 100 év ritka esteinél. Az alkalmazott új technikával csapatunknak sikerült. Ez azért nagyon fontos, mert ez az alapja annak, hogy ezt a kockázatos műtétsorozatot folytassuk. Ezek után remélhetőleg a világon mindenhol ezzel a módszerrel kísérlik majd meg a jövőben a sziámi ikrek szétválasztását.

A következő lépés a bőr és a koponyán kívüli lágyrészek nyújtása lesz speciális plasztikai szövettágítók beültetésével, ezért legközelebb csapatunkkal áprilisban megyek ki Bangladesbe. 3D modellek segítségével terveztük meg a szövettágítás lépéseit. A „nagy szétválasztás”, illetve szétválasztási kísérlet a harmadik műtét, mely során az agy és koponya szétválasztása következik, majd pedig a koponya újraépítése és az agyhártyák plasztikai helyreállítása, a ki nem fejlődött részek kiképzése. Végül ismét a plasztikai sebészeté a szó: bőrlebenyekkel kell fedni az ikrek szétválasztása után kialakuló hatalmas sebet, szövethiányt – ami szintén nem lesz könnyű feladat, különösen a fertőzésveszély miatt. Végül, ha minden sikerül, másodlagos optimalizáló műtétek következhetnek.

– Milyen körülmények között kellett dolgozniuk?

– A műtétek helyszíne a fővárosi Dhaka Medical College Kórháza (Egyetemi Kórház), ahol az ottani orvosoktól és az egészségügyi ellátó személyzettől rengeteg segítséget kaptunk eddigi misszióink során, illetve kapunk most is. Példátlan az a fajta vendégszeretet és csapatmunka, amiben ott részesülünk, és rendkívül hálásak nekünk és mi is hálásak vagyunk érte. Mivel azonban egy 150 ezer négyzetkilométer területű, több mint 160 millió lakosú országról van szó (ez óriási népsűrűséget jelent!), természetesen nem minden kórházban egyformák a körülmények. Segítségünkre azonban más városokban is szükség van, így a korábbi években előfordult, hogy sokkal szerényebb felszereltségű helyeken operáltunk. Nehezen mesél erről az ember, mert nem akarja megbántani az ottani orvosokat. Sok helyen az is óriási, hogy van egy műtőasztal, vagy egy röntgen gép. Sok helyen olyan, mintha visszamennénk az időben akár negyven-ötven évet. Sőt, olykor hat évtizedes altatógépekkel altatunk, amelyeknél még végig kézzel kell nyomni a ballont. Előfordult olyan is, hogy a klímaberendezés kívülről fújt be a szennyezett levegőt, már ha működött. A jelenlegi műtéti helyszínen azonban szerencsére szó sincs ilyen problémákról: minden adott, hogy a lehető legjobban végezzük a dolgunk.

– Úgy tudom, Önöket a világ minden táján keresik olyan műtétekhez, amiket senki nem mer elvállalni. Honnan van ez a bátorság?

– Kollégáim, Csókay doktor és Hudák doktor zseniális orvosok és emberek. Minden fiatal orvos tanulhatna tőlük. A klasszikus – sokszor Nobel-díjat – érő magyar problémamegoldó készség élő példái. Nekem az a szerep jutott, hogy a misszióim keretein belül eljuttassam őket Bangladesbe.

Az orvosi hivatás élethosszig tartó tanulás. Több mint tizenöt év kell ahhoz, hogy plasztikai sebésszé vagy idegsebésszé válhasson egy fiatal. Az egyetem után sebész, majd arra épülő plasztikai sebész, illetve idegsebészeti szakvizsga megszerzése volt szükséges hozzá. Ez az időszak a gyakorlatszerzésről szólt, utána kezdheti meg az ember az érdemi praktizálást. Andrást 20 éve ismerem. Mindig is vonzottak minket a komplex esetek, mert éreztük, hogy akármennyire is nehéznek tűnik a helyzet, ezeken a pácienseken is segíteni kell. Ahhoz viszont, hogy biztos kézzel induljunk neki az ilyen műtéteknek, az itthon és külföldön szakmai továbbképzéseken, pl. konferenciákon megszerzett és továbbadott naprakész szakmai ismereteken kívül szó szerinti gyakorlás is szükséges. Andrással együtt sok időt töltünk a boncteremben, hogy konkrétan fel tudjuk térképezni az új és működőképes megoldási lehetőségeket. Egy orvos számára elengedhetetlen a bátorság a napi feladatok elvégzéséhez, hiszen nem félhet hozzányúlni a pácienshez. A sebész mentalitás alapjául szolgáló magabiztosságot viszont kizárólag a megfelelő elméleti és gyakorlati felkészültség adhatja meg.

– A sziámi ikrek miért sokkal ritkábbak Európában?

– Ennek az az oka, hogy nálunk és a fejlett országokban egyértelműen kiszűrik az ilyen és hasonló fejlődési rendellenességeket, ás szinte mindig abortusz lesz a vége. Tény viszont, hogy az életképtelennek vagy csökkent életminőségűnek ítélt gyermekekből akár teljesen normális életet is élő ember válhat. Erre adhatna példát, ha sikerülne Rabia és Rukia teljes szétválasztása. Ennek fényében abortusz indikációin is le lehetne gondolkodni.

– Azóta keresték már meg Önöket más esetekkel?

– Bangladesben éppen „kéznél voltunk” a rendszeres látogatásaim miatt. Ha segítséget kérnek tőlünk, a bizalmat megköszönve nyilván igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt. Mégis lényegesnek tartom hozzátenni, hogy nem „turnézni” szeretnénk! Megvannak az itthoni feladataink orvosként, amiket próbálunk a lehető legnagyobb szakmai maximalizmussal teljesíteni. Nem titok, hogy a külföldi missziókat a tulajdonképpen alig létező – ezért inkább idézőjeles – „szabadidőnkben” vállaljuk, és olyankor akár napi 16-18 órán keresztül operálunk. Jelenleg a színvonalas helybeli ellátás megoldásán is dolgozunk Bangladesben: a világ legnagyobb – 500 ágyas – égési és helyreállító plasztikai sebészeti részlege épül ott, aminek a kialakításához Sheikh Hasina miniszterelnök asszony megtisztelő módon a segítségemet kérte. A helyi orvosok oktatásával, szakmai továbbképzésével pedig nem halat adunk az ottaniaknak, hanem inkább halászni tanítjuk meg őket. Tőlünk tanulhatták meg például a plasztikai sebészetben használatos sajátzsír-visszatöltés gyakorlatát, amivel számos kórképnél rengeteget lehet javítani a sérültek, betegek életminőségén. Segítünk, ahol és amiben tudunk, hiszen ez a feladatunk. Cseppnyi plusz egy tengerben, de cselekszünk, mert erre építettük alapítványunkat, a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt.

(Harangozó Éva, Magyar Nemzet hétvégi magazin, 2018.03.10.)


A tudományos áttörést jelentő műtétsorozat ideális feltételeinek megteremtéséhez 25 millió forintra lenne szükségünk, amihez bármekkora hozzájárulásnak örülünk. Vállalatok, intézmények jelentkezését is várjuk az info[kukac]cselekves[pont]org e-mail címen, a támogatásért pedig feltüntetést tudunk biztosítani weboldalunkon és sajtóközleményeinkben.

PayPal (+ bankkártyás) adományozás egy kattintással:

Bankszámlaszámunk: Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány, 62900177-11592112 (Pannon Takarék Bank)


Korábbi interjúk alapítónkkal, Pataki doktorral: